Inasok a középkori céhekben                                                    Szerkesztette:Bogdándy Margit

A Céhlevében rögzített szabályok
 -         szabályozta a munkavégzés rendjét
-         szabályozta a nyersanyag és a termék minőségét,árát
-         a (segéd) legények és inasok létszámát
-         a segédek munkabérét
-         a segédek munkaidejét
-         a segédek életmódját
-         bíráskodott tagjainak ügyében
-         gondoskodott anyagi és szellemi szükségleteikről
-         előírta a képzés és nevelés rendjét
-         segítette a bajbajutott tagjait, a beteget, az öregeket, az elhalt tagjainak árváit, özvegyét 
                                      
                              A céh hierarchiája                                              
                                        Főcéhmester                                              
                                        Kiscéhmester
Atyamester                                      Bejárómester                                          Műlátómester
A segédek és az inasok irányítója      Ellenőrizte a segédek,inasok                   Ellenőrizte az anyagok,és termékek minőségét                                            
                                                         szakmai fejlődését és magánéletét                                                                          

Magyarországon Zsigmond király uralkodása alatt, a főnemesek hatalmának korlátozására támogatta a városokat és az iparosokat. Ez fellendítette a céhek fejlődését. Inasévek  Ha a család a kézműves mesterséget szánta fia jövőjének, akkor a gyermeket 11 évesen elszerződtette a lakóhelyén valamely céhbe. Három hét próbaidőt hagytak a gyermeknek, a családjától valóelszakadásra, az új közösségbe való beilleszkedésre. Az elszerződéskor, két felnőtt kezes befizette a céh pénztárába 10-30 forint kezességi díjat,vállalva, hogy az inas nem szökik meg a céhtől. Az inas szerződési ideje változatos, 3-6 évig terjedt. Az inas ruházatáról a céh gondoskodott.  Az inas a mester házában lakott, gondoskodtak élelmezéséről, betegség esetén ápolásáról. A céhekben gyakorlati képzés folyt.A fontos készségek elsajátítása, számolás, mérés, rajzolás az inasok számára a munkafolyamatok közben történt, a segédek és a mester útmutatása által. A XVIII. században a nagyobb városokban rajziskolákat hoztak létre. Vasárnapi iskolába az inasoknak kötelező volt eljárni. Az inasnak részt kellett vállalnia ház körüli teendőkből. Megkövetelték az inastól a templomba járást, a vallásos életformát. A jó erkölcs szabályainak betartása kötelező volt.   Szerény fizetséget kapott munkájáért. Kétévi legényként végzett munka után ki kellett váltania a vándorkönyvet, amely okmányként szolgált. 2-5 évig idegen országokba vándorolt, ahol szakmai munkát végzett az ottani céheknél, amelyek szállást étkezést nyújtottak számára. A vándorkönyvbe valamennyi céh bejegyezte az ott tartózkodás idejét, és a végzett munkát. Vándorlása közben új anyagokat, új technológiákat, új szerszámokat, új céheket, új társadalmi berendezkedéseket és új eszméket ismerhetett meg. Visszatérést követően a régi céhénél polgárjogot nyert, mesteresztendőre bocsátották. Általában különleges, bonyolult mesterremeket kellett megalkotnia saját költségén a legdrágább alapanyagokból természetesen egyedül. A műlátó mesterek által megszemlélt mesterremek elfogadásával véget ért a karrierépítés.Beléphetett a céhbe teljes jogú tagként. Befizette a 100 forintot, továbbá mesterasztallal megvendégelte a mestert és annak feleségé. Ezt követően 3-5 évig nem tarthatott inast se legényt és rövid időn belül meg kellett nősülnie.
A középkorban is létezett a garancia az elvégzett munkákra. Részlet a céhszabályzatból: „ Ha egy mester munkára vállalkozik és azt elkészíti , és nem lesz megfelelő, hogyha egy boltozat hét éven belül bedől,vagy egy fal egy év alatt bedől rendetlen kivitel folytán, az ilyeneket saját költségére építse fel, és a becsületes céh saját belátása szerint büntesse meg.„
A céhen belüli nevelési elvárások:„ A leendő fiatal iparos a műhelyben és a társas életben a tekintély szellemét szokja meg,
-         a családiasság összetartja az embereket,
-         a testületi szellem, amely a jó munkát kíván,ösztönző a tanulásra nézve „A történeti hűségre tekintettel el kell mondani, hogy vándorlegények vándorlásának nem csak támogatói, hanem ellenzői is voltak. Egyes európai városok nem fogadtak be vándorlegényeket. A mesterségbeli tudást féltették. Például Velencében több iparágban is az ipari kémkedéstől félve nem fogadtak vándorlegényeket. Ám a történelem fordulatai okán Mátyás király éppen Velencéből hozatott hajóépítőácsokat, a török támadások elleni hadműveletekhez szükséges hadihajók építéséhez.
Felhasznált irodalom
Szűcs Pál: A céhek és a szakképzés
Horváth Mihály: Az ipar és a kereskedelem története Magyarországon a középkorban